See PRO editionSee PRO edition

 

KépekNézzen képeket

Hagyományőrző csapat

 

Gelencén az 1990-es évek elején megalakult a 15./II. számú Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Csapatának Gelencei Ütege. A megnevezésben azért fontos az üteg szó, mert ennek a csapatnak agyúja is van, mégpedig nem is akármyilen, hanem vasból öntött: Gábor Áron ágyújának pontos másolata eredeti méretekben. A székely határőrséget Mária Teréziának 1764-ben, a madéfalvi veszedelem után sikerült megszerveznie.

Mária Terézia, Magyarország királynője 1763-ban egy új határvédelmi rendszer megteremtését tűzte ki célul, amellyel a keleti határok védelmét szerette volna újjászervezni, valamint az új székely haderőt akarta felhasználni a nyugaton folyó harcokban. Az itt élő emberek ellenezték az új határőrség bevezetését, mert ezzel a katonáskodó székelyeket megfosztották volna addigi jogaiktól és kiváltságaiktól. Madéfalván a székelyek 1763 karácsonyán gyűlést tartottak, hogy tiltakozzanak szabadságjogaik elvesztése és a külföldi katonai szolgálat ellen. 1764. január 7-ének hajnalán 1350 osztrák katona körülvette a falut, ágyúval tüzet nyitottak rá, majd megtámadták a védtelen lakosságot és kegyetlen vérfürdőt rendeztek.

 

Látványosságainak, és főldrajzi elheyezkedésének köszönhetően sok érdekes dologgal fogad minket a Gelencei település. Megadatik az a lehetőség hogy sétáljunk végig a faluba és úgy ismerjük meg az érdekességeit, vagy a hegyekbe menjünk a jelzéseket követve. A hegyekbe lévő kirándulás lélegzet elállító tájat mutat meg nekünk Gelencéről az út végén melyet érdemes megnézni.

 

A Székelyföld jeles kutatója, Orbán Balázs ezt írja Gelencéről: "... egyike a leggyönyörűbben fekvő faluknak, mely a hasonnevű pataknak a Kárpátok közé benyúló kies völgyében fekszik." Egyetérthetünk Orbán Balázzsal: első pillantásra magával ragadja a látogatót a gelencei táj, a falut körbeölelő hegyvidék. Ha engedünk a csábításnak, és barangolásra indulunk a falu környéki mezőkön, dombokon, hegyeken, erdőkön, örökre szívünkbe zárjuk ezt a hegyes tájat. A Berecki havasok főgerincének Zernye-havas (1605) –Kóróbérc –Musát (1505 m) közötti szakasza alkotja a Gelence-patakának tölcsérszerűen kitáguló völgyfőjét.A hegyek erdői a község széléig, egészen a zöld gyepszőnyegig nyúlnak le, amelyet a nyári hónapokban margaréta, pitypang tarkít.A gelencei hosszú és hideg telek alatt felejthetetlen látványt nyújtanak a vastagon behavazott hegyek, erdők.A gelencei erdők tág életteret biztosítanak a vadállatoknak, él itt vaddisznó, barnamedve, őz, szarvas, hiúz, nyest, farkas, róka és nyúl.Nyáron epret, málnát, szedret és áfonyát szedhetünk a gelencei erdőkben.A falu patakaiban a horgászok értékes zsákmányt ejthetnek: pisztrángot.

 

Szekérrel körbejárni az egész falut egy nagyon látványos és romantikus módja annak, hogy megismerjük Gelencét. Élvezze a szekeres utazást és érezze a falu elragadó báját. Ez a szekeres körüt nagyon jó mód, arra, hogy meglátogassa Gelence látványosságait. A megszervezéshez kérje szállásadója segítségét.

Fafaragás

Kelemen Dénes tanító autodidakta módon tanulta meg a fafaragás mesterségét. Élete során készített székely kapukat, bútorokat, kopjafákat.A dálnoki mintakörből (tulipán, rózsa, szegfű, búzavirág, forgó rozetta) kiindulva alakította ki saját díszítő motívumait, azokat mindig újította, és büszke arra, hogy soha nem másolt.

A bútorok diófából, juharból és szilből készülnek.A fafaragó mester igyekszik egy darab deszkából kifaragni a bútor alkotórészeit hogy ne kelljen külön darabokból enyvvel összeilleszteni őket.A faragás folyamatának első lépése a motívumvilág megtervezése, ami papíron történik.A papíron elkészült terv aztán átkerül a fára. A Dénes bácsi által faragott bútorok azért különlegesen szépek és gazdagon díszítettek, mert a faragásnak nem a lapos, hanem az egyszerre domborító és homorító változatát műveli. Először elmélyíti a mintát, majd körbevágja, ezután homorítja, majd megint körbevágja. Ezt a műveletsorozatot háromszor ismétli meg.

Hagyományőrző csapat

Gelencén az 1990-es évek elején megalakult a 15./II. számú Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Csapatának Gelencei Ütege. A megnevezésben azért fontos az üteg szó, mert ennek a csapatnak agyúja is van, mégpedig nem is akármyilen, hanem vasból öntött: Gábor Áron ágyújának pontos másolata eredeti méretekben. A székely határőrséget Mária Teréziának 1764-ben, a madéfalvi veszedelem után sikerült megszerveznie.
Mária Terézia, Magyarország királynője 1763-ban egy új határvédelmi rendszer megteremtését tűzte ki célul, amellyel a keleti határok védelmét szerette volna újjászervezni, valamint az új székely haderőt akarta felhasználni a nyugaton folyó harcokban. Az itt élő emberek ellenezték az új határőrség bevezetését, mert ezzel a katonáskodó székelyeket megfosztották volna addigi jogaiktól és kiváltságaiktól. Madéfalván a székelyek 1763 karácsonyán gyűlést tartottak, hogy tiltakozzanak szabadságjogaik elvesztése és a külföldi katonai szolgálat ellen. 1764. január 7-ének hajnalán 1350 osztrák katona körülvette a falut, ágyúval tüzet nyitottak rá, majd megtámadták a védtelen lakosságot és kegyetlen vérfürdőt rendeztek.

Látványosságainak, és főldrajzi elheyezkedésének köszönhetően sok érdekes dologgal fogad minket a Gelencei település. Megadatik az a lehetőség hogy sétáljunk végig a faluba és úgy ismerjük meg az érdekességeit, vagy a hegyekbe menjünk a jelzéseket követve. A hegyekbe lévő kirándulás lélegzet elállító tájat mutat meg nekünk Gelencéről az út végén melyet érdemes megnézni.

A Székelyföld jeles kutatója, Orbán Balázs ezt írja Gelencéről: "... egyike a leggyönyörűbben fekvő faluknak, mely a hasonnevű pataknak a Kárpátok közé benyúló kies völgyében fekszik." Egyetérthetünk Orbán Balázzsal: első pillantásra magával ragadja a látogatót a gelencei táj, a falut körbeölelő hegyvidék. Ha engedünk a csábításnak, és barangolásra indulunk a falu környéki mezőkön, dombokon, hegyeken, erdőkön, örökre szívünkbe zárjuk ezt a hegyes tájat. A Berecki havasok főgerincének Zernye-havas (1605) –Kóróbérc –Musát (1505 m) közötti szakasza alkotja a Gelence-patakának tölcsérszerűen kitáguló völgyfőjét.A hegyek erdői a község széléig, egészen a zöld gyepszőnyegig nyúlnak le, amelyet a nyári hónapokban margaréta, pitypang tarkít.A gelencei hosszú és hideg telek alatt felejthetetlen látványt nyújtanak a vastagon behavazott hegyek, erdők.A gelencei erdők tág életteret biztosítanak a vadállatoknak, él itt vaddisznó, barnamedve, őz, szarvas, hiúz, nyest, farkas, róka és nyúl.Nyáron epret, málnát, szedret és áfonyát szedhetünk a gelencei erdőkben.A falu patakaiban a horgászok értékes zsákmányt ejthetnek: pisztrángot.

Szekérrel körbejárni az egész falut egy nagyon látványos és romantikus módja annak, hogy megismerjük Gelencét. Élvezze a szekeres utazást és érezze a falu elragadó báját. Ez a szekeres körüt nagyon jó mód, arra, hogy meglátogassa Gelence látványosságait. A megszervezéshez kérje szállásadója segítségét.

A GELENCEI ZERNYEALJI NÉPTÁNCEGYÜTTESRŐL:

 

                                                               MOTTÓ:       

                                                                    “Az  oktatás csak úgy gyümölcsözik a nemzetnek, ha a

                                                                      gyermeklélek saját nemzete hagyományain nő fel.”

                                                                                                                                           Berze Nagy Lajos

 


Felső-Háromszék egyik legnagyobb és leghíresebb települése, Gelence község, a legkorábbi irásos emlék, ami a falu nevét őrzi Gelenche formában 1539-ből származik.

Hajdan Gelence két részből állott: Gelence patakának jobb partján lévő Szaladár, és a bal parti Ladia településből. Külterületi telepei is voltak:  Mikes - fűrésztelep, Zernyetelep és Putnatelep. Büszkén tudhatja a település magának a XIII. század körül épített, Európa- hírű műemléktemplomot, amely a Kultúrális Világörökség része és mondhatni minden stíluskorszak jegyét magán viseli.

Azonban az elmúlt évtizedek gyorsuló változásai nem hagyták érintetlenül e gyönyörű község néphagyományait sem: megszűnt, már nagyon rég az élő népi tánchagyomány, fiataljaink még táncmulatságok alkalmával sem bátorkodtak a táncparketra, mivel nem ismerték a zene és tánc összefüggéseit. Sokszor elhangzott a megalapozatlan kijelentés az itt élő emberek szájából, hogy gyermekeink nagyrésze botlábú vagy botfülű, tehát ugymond a  “tehetségekkel” érdemes foglalkozni, holott tudni kell, hogy ritmikai gyakorlatokkal, az oly sokaknál hiányolt ritmus és zenei érzék eredményesen fejleszthető.

2007-ben egy Gelencén született és dolgozó óvodapedagógus részt vett egy Sepsiszentgyörgyön szervezett Alapfokú Néptáncoktatói képzésen és látván ott Jánosi József néptánckutató és oktató elhívatottságát úgy érezte, hogy hagyományaink átadását létkérdésként kellene Gelencén is kezelni, felhívni a fiatalok figyelmét a  néptánc szépségére és közösségnevelő erejére.

Így kezdődött el a még mindig gyerekcipőben táncoló, de lelkes fiatalokból álló és egy régi telep nevét viselő Zernyealji néptáncegyüttes története.

Segélykiáltásunkra a lelkes petőfalvi Both László táncoktató odaadó munkájával válaszolt és így kerültek elő, már több alkalommal is azóta a porosodó szekrények mélyén rejtőzködő népviseletek.  Az igaz, hogy  még sok ''kemény munka'' vár rájuk, de úgy érezzük sikerült a kiváncsiság magvát elvetni a jövő generáció számára és ez is egy óriási lépésnek számít.

A táncegyüttes ötödik éve, hogy megalakult és azóta is működik nem kis erőfeszítés árán. Sikerült 10 pár gyönyörű, odaadó, kitartó fiatalt találni, akik szívesen és büszkén viselik a népviseletet és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tánccsoport fennmaradjon és ezért merem remlni, hogy nagyon büszke rájuk Gelence község népe.    

Szeretném, hogy névileg is megemlítsem, ezeket a fiatalokat, akik fáradságot nem ismerve, elszántan, bátran, és mindig kitartóan képviselték szülőfalujukat, már három éve a Perkői Ifjusági Néptánctalálkozón, két éve a Csíksomlyói Ezer Székely Leány Találkozón, különböző falunapok alkalmával nálunk és a környező falvakban:

1.Both Viola és Timár Alpár,

2. Feér Éva és Derzsi Szabolcs,

3.Fejér Dalma és   Fábián Hunor,

4.Kerekes Csilla és Fejér Botond,

5.Göthér Eszter és Göthér Zoltán

6.Pap Zsolt és Rancz Andrea

7.Nagy Katalin és Márkos Csaba

8.Kerestély Brigitta és Szima Balázs

9.Kreiter Helga és Kerekes Norbert (Both László)

10.Szakács Renáta és Ilyés István

11.Fejér Beáta és Erdély Árpád (volt párok)

.               A repertoárunk még nem túl gazdag (felcsíki, nyárádmenti és mezőségi  táncokkal próbálkoztunk), nem annyira kritikus szemekkel kell tekinteni ránk, mert korántsem profi tánccsoportról van szó, de lelkesedésünk és táncolni akarásunk pozitívan értékelendő.

A tánccsoportnak különösebb finanszirozója nincs, a gyerekek szülei, akiknek ezuttal is hálámat és köszönetemet fejezem ki, minden anyagi és erkölcsi támogatásért és azért is, hogy biztatják gyerekeiket erre a nemes feladatra, valamint a polgármesteri  hivatal minimális kis segítségével tengetjük magunkat és sok-sok lelkesedéssel. Most van folyamatban A Zernyealji Néptáncegyesület létrehozása amely segítségével talán majd több támogatáshoz is hozzájuthatunk.

               Továbbra is kitartást kivánok nektek és tudnotok kell, hogy mindig is büszke leszek rátok és ha elkerültök is majd, a ti szülőfalutokból, mindenütt ilyen elszántsággal és kitartással álljatok helyet az életben.


 

Arra bíztatom a kedves fiatalokat, hogy jöjjenek minél többen, mert szükség van az utánpótlásra, azokat is szívesen látjuk akik  már táncoltak rövid ideig, de valami oknál fogva abba kellett hagyniuk, legyen hagyománya Gelencén is a néptáncnak.

 

                                                                                                                     Kinga óvó néni

 

 

 


Film

 

iSoft template designed by szek-helyek.ro