See PRO editionSee PRO edition

 

KépekNézzen képeket

 

A Berecki havasok lábánál, a Gelence patak völgyében, Kézdivásárhelytől 12, Kovásznától 14 km-re fekszik a 4400 lakosú Gelence.

Orbán Balázs, a székelyföld nagy utazója a településen járva a környék szépségére is rácsodálkozott, azt írta: „Aki Gelenczén járva, csak a falunak röviden ismertetett nevezetességét nézné meg s nem tenne egy felrándulást a patak völgyében, az nagy élvezettől fosztaná meg magát, mert ott a havasi tájnak legérdekesebbike rejtőzik félénken a hegyek között. A két víz egyesülésénél – hol a Nagy- és Kis-Gelence patak összefolyik- a tusnádi szoros nagyszerű szépségével vetekedik. Mindenfelől gyönyörű alakzatú sziklaszálak lövellnek ki a fenyvesek sötétjéből, a szilaj patak szép zuhatagokban rohan alá a sziklamederben.”

 

Gelence festői környezetben fekszik a mögötte emelkedő Musát-, Asztag-, Bonyó- és Zernye-havas fenyvesekkel, bükkerdőkkel borított vonulatának lábánál. A legkorábbi írásos emlék , amely a falut Gelenche-ként említi , a Sepsiszentgyörgyi Múzeum folyóirata , az ALUTA szerint 1539-ből származik.

A Háromszékben fekvő, színmagyar községet a Gelence patak szeli át, a település két részét a helybéliek Lahidának és Szaladárnak nevezik, a község lakossága meghaladja a 4200 főt. Gelencéhez 18 ezer hektár terület tartozik, ebből mint 13 ezer hektár erdő.

Gelence környezeti adottságainak köszönhetően kiválóan alkalmas a téli sportok gyakorlására, korszerű sí és szánkópályát működtetnek, amikor az időjárás megengedi korcsolyapályát is üzemeltetnek. Itt , a Székelyföld és egyben a nyugati kereszténység keleti csücskében, a házak között megbúvó kis katolikus templomban "az elmúlt hétszáz év európai jelentőségű kultúrális öröksége rejtőzik”.Régebb, a XVIII. században a gelenceiek híres solymászok voltak. Fejlett volt a fakitermelés, fűrészüzemek és papírmalom működött. Sodronyon és iparvasúton szállították le a fát az erdőkből. Híresek voltak a zsindelykészítők, kosárkötők, kőfaragók és faragómesterek is. A havasalji településen most is sokan a fakitermelés és famegmunkálás hagyományos mesterségét folytatják, a nagykiterjedésű erdőségeiben pedig virágzik az ipari fakitermelés, a községben a fűrészáru gyártás. Számos család foglakozik zsindelykészítéssel, a fa nemcsak a múltban, hanem most is az egyik legfontosabb építőanyag. A zsindelynél már csak az sem mindegy, hogy mikor milyen időszakban vágják ki a fát.

Úgy tartják, hogy a jó fát ősszel, tél elején kell kivágni. A zsindelyt leginkább fenyőfából készítik, és a ház tetejének fedésére használják. Körülbelül 40 cm hosszú, 10 cm széles falemez, vastagsága 2 centi, de ez a széle felé teljesen elvékonyodik. A zsindely sajátossága, hogy foka és élce van, a tetőn pikkelyszerűen helyezik el. A régi és mai zsindelykészítés között csak a technikai fejlődés szab határt, régen teljesen kézzel készült, ma esetenként gépekkel könnyítik a munkát. A zsindelyezést, vagyis a tetőfedést a fedél jobb alsó sarkán kezdik, úgy folytatják rendekben haladva, hogy az alsóbb sor mindig egy pár levéllel előbb legyen. Egy négyzetméter területre körülbelül 40-45 drb. Zsindely szükséges. Hogy tartósabb legyen a fedélzet, nemcsak egy rendeben helyezik el, hanem félduplán vagy akár duplán is. Az így készült tető körülbelül 20 esztendő után kezd el pusztulni, korhadni.

A Gelencéhez tartozó Haralyban még mindig él a kádárság hagyományos mestersége, a két világháború között több mint 30 mester dolgozott, most csak néhány család ismeri a mesterség rejtelmeit. A kádárok külön szakértelemmel választják ki a kádárfát, általában a havasok déli oldalairól olyan vörösfenyőt, amelyiknek fehér mohás a törzse. Kádak készítésére használtak tölgyfát is, hordóknak pedig akácot. A faanyagot olyan hosszúságúra fűrészelik, amekkora edényt akartak készíteni belőle.

A legnagyobb kádak általában 2 méter, míg a csebrek 42 cm magasak. A legkisebb fából készült edények nagyjából 3 literesek. A hordó oldalának való dongát hajlított, a fenéknek valót egyenes hasogatóval szabják.Érdekes, hogy a kádárok nem a gyalut a fának, hanem a fát feszítik az eresztő gyalunak. A hordó fenekét szegekkel összefogják, majd levékonyítják a szélét, a fenék beilesztése után következik a kávázás vagy abroncsozás. Ezután még kívül-belül lepucolják a hordót, kifúrják esetenként füleket és díszeket illesztettek rá. Gelence ugyanakkor kőolajáról is híressé vált.

A szakirodalomban már régen lejegyezték, hogy a vidéket felépítő paleogén-fliss mélystruktúrájában kőolajtelepek vannak. A költséges kitermelést az 1980-as években kezdték meg. A rendszerváltásig első helyen a kőolajipar volt, sok helybélinek adott munkalehetőséget. A változás után megváltozott a község gazdasági képe. Mivel a kitermelés előretervezett veszteségekkel működő iparág volt, lassan leépült. Jelenleg az utolsó szondákból pumpálják a kőolaj maradékát. Az új idők azonban új lehetőségeket hoztak, a faluban gyökeret vert a szolgáltató ipar, igen jól működik a faluturizmus. Gelencén több mint 20 korszerű, minősített panzió működik. A turista talál itt fél panziós és teljes ellátást, a helyi és környékbeli szervezett kirándulásokhoz idegenvezetőt biztosítanak. A jó gazdasági feltételek mellett, néhányan újszerű vállalkozásba kezdtek, így Gelencén pisztráng-farm is működik. A különböző medencékben az ikrákból keltik ki az ivadékokat, hogy később szép példányokat neveljenek. Végül a különösen ízletes halhús az éttermek, vendéglők konyhájára kerül. Mint már említettük Gelecéhez tartozik egy bájos falucska Haraly is. A helyi hagyomány szerint nevét azért kapta mert a falu a Haros alján fekszik. A hasonnevű patakocska két oldalát megülő kis település bejáratánál találjuk a műemlék értékű római katolikus templomot. Keleti része egy korábbi éület maradványa, nyugati részét később, a XVIII. Században építették.

Az egyhajós keletelt templom gótikus maradványai, a leszeltívű faragott ajtókeretek: egyik a sekrestye bejáratánál látható, a másikat külső déli oldalba falazták. Északi és déli falán freskótöredékek kerültek napvilágra. Feltárására, értékelésére még nem került sor. A templom lapos mennyezete stukkódíszes, a templomban a védőszentjének Nepomuki Szent Jánosnak a szobra is látható. A szent megdicsőülését ábrázolja a szép késő barokk oltár képe. Az épület nyugati homlokzatán érdekes felirat szól a látogatóhoz: „Mikor s ki épített, egy élő sem tudja. Kiskápolna voltam hajdan és őrbástya. Templom ezer után 744-ben lettem s meg Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben Feldíszített Haraly eképp költségén Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok Mit neked utókor emlékül átadok.” Egyedi jelenség Haralyban, hogy a haranglábat fenn a falu közepén építették fel, „hogy jobban hallja a nép a harangok szép szavát”. És valóban egy neves, brassói műves készítette a harangit, felírata szerint 1617-ben. A mai templomtól keleti irányban emelkedő hegyet Vörösvár vagy Barátok hegye néven emlegetik. Ide helyezik az írások „a veres barátok templomát”. Ma már csak helye látható egy épületnek és egy mélyedés – az úgynevezett Kincses-gödör – amelyről azt mondogatják, hogy alagút kötötte össze a mai templommal. A gelenceik mindig is büszkék voltak mesterségeikre, épületeikre és természetesen szokásaikra is. A "Bodor György" Közművelődési Egyesület keretén belül működik most is a 15. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapat, melynek feladata hogy részt vegyen a hazai és külföldi történelmi megemlékezéseken.

A kultúra fontosságát jelzi az is, hogy a községi könyvtárban több mint 8000 kötet áll a helyiek rendelkezésére. Gelencén 2007-ben több mint 700 gyermek tanult a Jancsó Benedek általános iskolában, amely három épületben működik, a faluban működő iskoláról az első írásos feljegyzés 1628-ból való. Az iskola névadója 1854-1930 között élt, fő művét “Erdély története” címmel 1923-ban írta meg,a könyv utószava a szerzőt méltatja: Nemcsak tudós volt ő, hanem bölcs is a szó legnemesebb értelmében. Az iskola mellett fontos a szórakozás is, amelyre nagyszerű lehetőséget biztosít a község impozáns Művelődési Háza.

A település dinamikus fejlődését jelzi az is, hogy nemrég sportcsarnok építettek, a mozgás kedvelőinek nem kis örömére. Gelencén járva bárki megállapíthatja, hogy itt ezen a folyamatosan fejlődő településen virágzik a gazdasági és kultúrális élet, amely a községvezetőség írányító szerepének és a szorgos lakóknak köszönhető. Érdekes, hogy 1999-ben Lengyelországban a Magyarok Világszövetsége egy nagy méretű székely kaput állítatott fel IV. Béla árpádházi király lányának, Kingának a szenté avatása alkalmából, a szertartást II. János-Pál pápa celebrálta. A gelenceiek méltán büszkék arra, hogy azt az Ószandecen felállított székelykaput gelencei fafaragók készítették. Ugyancsak egy ekkora méretű kapuval találja szembe magát az utazó, ha Gelencére érkezik. A település bejáratánál felállított kapu messziről hírdeti, hogy nyitva áll Gelence minden vendége előtt.

A településről

Gelence első írásos említése 1539-ből származik Gelencze megnevezéssel.

A négy és fél ezer lakosú havasalji település hosszanti elrendezésű, az Alszeg, Eger, Ladia, Porondszéle, Középszer, Úriszer, Vaserdeje, Varáncsa, Vajnakert, Almáskert, Kőtörő, Rét, Felszeg, Bányaalja, Bagolylik, Szaladár, Piacszer, Fűzek-alja, Újszer, Alsó-cigányszer és Felső-cigányszer falurészekből áll. Közigazgatásilag Gelencéhez tartozik Haraly falu, mely hagyományos kádáripari termékeiről és templomáról vált ismerté.

Gelence lakosságának fő foglalkozása a múltban a földművelés, a fakitermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés volt. A gelencei deszka, zsindely, az épületfa már akkor országszerte kelendő árunak számított. A famegmunkálás ősi mesterségével napjainkban is számos mesterember foglalkozik. Háromszéken zsindelyt nagy tételben csak itt készítenek. Napjainkban az aktív lakosság egy része a kézdivásárhelyi gyárakban dolgozik, és sokan élnek földművelésből, állattenyésztésből. A gelencei lakosok ugyanakkor a szolgáltató iparban is vállalkoznak: a településen több mint 20 korszerű panzió működik.

Gelence azon kevés felső-háromszéki települések közé tartozik, ahol napjainkig fennmaradtak a hagyományos népi mesterségek, szokások. Az ide látogató megtekintheti a famegmunkálás különböző ágait, a lópatkolást, a hámvarrást, részt vehet az egyházi és közösségi ünnepeken és nem utolsó sorban megkóstolhatja a hagyományos székely konyha remekeit.

 

 Látnivalók, nevezetességek

A falu nevét a felszegi Árpád-kori katolikus templom tette világhírűvé. A 13. században épült országos műemlék templom védőszentje Szent Imre herceg. A középkori templomhajó napjainkig fennmaradt, keleti folytatásban pedig feltárták a félköríves szentély alapfalait. A késő gótikus szentély és szentségtartó fülke 1503-ból származik. 1628-ban támpillérekkel erősítették meg az épületet. 1766-ban nyugati és déli oldalához késő barokk portikuszt illesztettek. A templom hírnevét főleg a templomhajó belső falát díszítő értékes freskóknak köszönheti. Legalább három korszakban készültek ezek a különböző készítés technikájú ábrázolások. Az északi falon két sor kép látható: a Szent László legenda és a Passió jelenetei. A déli falon töredékekben fennmaradt az utolsó ítélet és az alexandriai Szent Katalin legendája.

A templom gazdag faberendezésének sajátossága, hogy több korszak műalkotásaiból tevődik össze, a késő reneszánsztól a késő barokkig. A rangosan kiképzett berendezés a következő műalkotásokból áll: a 103 festett  kazettából álló virágmintás mennyezet, mely mértani és indadíszes ornamentikájával az erdélyi reneszánsz jeles alkotása; a 18. században készült fő és a mellékoltár; a régi karzat, melynek  mellvédképei szenteket ábrázolnak. A templomot az UNESCO is nyilvántartja.

A kicsinek bizonyult középkori templom helyett 1853–1899 között új templomot építettek. A késő klasszicista stílusban épült római katolikus plébánia templom a település központjában található.

Az egyházi építmények sorában még megemlítendő a Varáncsa falurészen található Szent Miklós tiszteletére emelt egykori görög katolikus, napjainkban ortodox kis templom.

A község köztereit műalkotások díszítik: szobrok, kopjafák, emlékművek.

A települést körülölelő havasok idegenforgalmi érdekességei: a Basa Tamás asztala, a gelencei Nagyvár és Kisvár, az obó halom, és nem utolsó sorban a felbecsülhetetlen értékű természeti táj a maga gazdag élővilágával.

Film

 

iSoft template designed by szek-helyek.ro