See PRO editionSee PRO edition

 

KépekNézzen képeket

Gelencze nem Velencze, mondja a példabeszéd; de ha Ádria királynéval nem mérkőzhetik is, azért az egyike a leggyönyörübben fekvő faluknak, mely a hasonnevü pataknak a határszéli Kárpátok közé felnyuló kies völgyében fekszik. A szép fenyves erdők egészen a falu mellett kiszökellő előhegyekig lenyomulnak, a völgy hátterén szép alakzatu büszke havasok magasulnak fel. Gelencze Orbaiszék legfelső faluja, az 1567-ik évi regestrumban 60 kapuval fordul elő, mi mutatja, hogy már akkor is tekintélyes helység volt. Most még jelentékenyebb, mert buzgó katholikus lakosságának száma 2500-ra megy .Falu derekán (közepén) fekvő temploma régi gót izlésü épület, mely a későbi ujitások által annyira át van alakitva, hogy csak szentélye maradt meg eredeti alakjában. Ezen szentély záródása sokszögü (polygon), szép idomu boltíveinek heverederei és gerinczei különböző idomu gyámköveken (consolen) nyugosznak, csinos foglalványu két keskeny ablaka csúcsíves, de a diadalív köríves. A hajó eredetileg szintén boltozva volt, mostazonban azt 1628-ban készült koczkás, czifrán kifestett deszkafölep helyettesiti. A hajó mindkét ajtaja elcsapott lóherívvel záródik. Köríves ablakai későbbi átidomitással nyerték ez alakot. Mindezeket összevéve, e templom a gót épitészet első korszakából, tehát a 14. századból való, s e szerint a sekrestye-ajtó felett levő 575 évszám a könnyen hivők félrevezetésére számitott ámitás, mert a 6-ik századan nálunk még nem voltak kersztyén templomok, s ha lettek volna is, nem irtak volna arab számokkal, melyek csak is a 14. században jönnek Európában használatba. E szerint ez évszám vagy koholt, vagy az ötös elől kikopott az egyes, s akkor legfelebb a szentélynek 1575-ben való kiigazitását jelölheti. Az erdélyi kormányszék levéltárában (Cist. dipl. H. 26. n. 22.) vagy egy hártyára irt, 1499-ben kiadott bullája Sándor pápának, melyben Lőrincz Péter és Kolozsi (Claudi) Imre laicusoknak az Orbai székben levő Sz.-Imre ecclesiában Sz.-Mária oltáránál, az örökös káplánság betöltési jogát – melyet, mikor ürességbe jött azelőtt is gyakoroltak – helyben hagyja és megerősíti.



Mivel pedig Orbai székben, sőt egész Háromszéken is Sz.-Imre falu nincsen, de Gelencze temploma Sz.-Imrének van szentelve, valószinü, hogy a nevezett bulla szabadalma e templom egyik oltáráa vonatkozott.

Volt egy régi harangja (a kisebbik) az egyházközségi jegyzőkönyv szerint 1401-ből (feltehetőleg egykoru a templommal), de ezt Jancsó István 1763-ban ujra öntette. Mostani nagyobb harangján ferde latin betükkel irt e körirat van:

„O Rex glorie Jesu Christe veni cvm pace P. N. 1617”.

A templomot most nagyon megromladozott várkastély környezi.

A falu központján fekvő templom a falu különböző osztályzatának kiindulási pontja. A templomon felül eső részt Felszegnek, a templomon alól a jobb parton fekvő részt Szaladárnak, a balparti részt Lahidának nevezik. E régi elnevezések és az ezen negyedekben levő némely régi romtöredékek figyelmet érdemelnek.

Szaladár nevét a hagyomány Aladár nevü székely őstől származtatja, ki itt csatát vesztve megszaladott, s igy lett az Aladárból Szaladár. A vezérnek őslakát is mutatják egy kertben, hol nagy kiterjedésü kastélynak látszanak alapfalai*).

Fennebb a templomtól északra a hegyoldalban egy terjedelmes bástyás kastélynak látszanak még jelentékeny romjai, alant a réten nagy halastó medre, s egy a templomhoz vezetett fedett folyosónak falvonala. A hagyomány szerint ez a hatalmas Basa Tamásnak volt erőditett kastélya. Hátul a hegyoldalban bevésett régi ut nyomai látszanak, itt szokott volt – mond a hagyomány – Basa Tamás megszökni, mikor nem szivelt vendége érkezett. Végre a templomtól délre a Cserei-kert-ben még tekintélyesebb épületromok, sorba helyezett dombocskák, sorba ültetett fák, egy itten volt műkertre engednek következtetni. Innen is fedett folyosó vezetett a templomhoz. Ugy látszik, hogy Gelencze régi urai kényelmesen imádták Istenüket. Gelenczén egy papiros malom is van, hol azonban csak itatós papiros készül.

Gelenczének a mult időkből egy nevezetes népköltője is volt, kitől csak néhány vers maradt fenn, de azok oly szépek, miszerint megérdemli, hogy neve a magyar irodalom történetében örökitve legyen: ez Gelenczei Szőke Ambrus, Bethlen Gábor fejedelem hadakozásainak egyik hőse, ki a kard mellett, ugy látszik, a lantot is tudta használni. Csak egyes kis töredékeket birunk a hős-költő nagybecsü műveiből, s ezek is egy régi bibliának hátulsó táblájára, (mely a szász sz.-lászlói luth. lelkész birtokában volt), ugy látszik a költőtől sajátkezüleg beirva maradtak fenn, a honnan azt gr. Kemény József, a hazai tudományosság e fáradhatlan nagy érdemü munkása, kiirta és közelte*).

De mivel e közelmény már feledésbe ment, s mivel az különben is kevés kézen fordul meg, azért azta költő emléke iráni kegyeletből itt ismételni szükségesnek látom.

Legelőbb két énektöredék van, melyek hogy hiányosak, elég nagy veszteség.

Az elsőnek nótája – Végit változva:

Édes Hon,
Hozzád von
Szivünk, mert
Békét njert
Bethlen már,
Vérünk bár,
Folyt immár.
Mert székely sziv
Hej mindég hív.

Ez végszaka egy hosszabb éneknek, mely a nagy Bethlen Gábor hadakozásának dicsőitő leirását tárgyazhatta. Legalább ez tünik ki a hős lantosnak e versek alá irt következő jegyzetéből: „Énekeltem ezt hajdon néhai Nagyságos jó Fejedelmünk táborában az Thisza melet”.

Utánna még két versszak következik, mely a honvágy édes érzetét oly meghatóan tünteti elő, a következőleg:

Ének – Székely hazámra.

Székly feöld.
Mindég zeöld
Hazám ot
Szivem ot
Jaj be szép
Székely nép
Székely vér
Magyar ér.

Más:

Kicsinj vagj
Mégis nagj
Hűvség ot.
Hideg vagj
Még se fagj
Szived ot.

De mindezeknél szebb és szabatosabb azon – ugyan a nevezett biblia táblájára feljegyzett – harczdala Szőke Ambrusnak, melyet a Kemény János fejedelemhez mindvégig hű székelyek táborában Héjasfalván 1662. jan. 18-án költött, mint ezen czimiratából látszik:

„Énekeljük székely táborunkban Héjasfalván jan. 18-án 1662. esztendőben”. A vers ez:

I.

Jeön Kemény,
És remény
Vele jeön
Keöreöseön
Németh had
Serénj vad
Lovag már
S reánk vár
Siess kemény magyar
Mert jeön Teöreök agyar.

II.

Apafi
Hazafi
Jaj be kár,
Szégien vár
Honap vér
Neked bér
Reszket már
Segesvár.
Sies kemény magyar
Mert jeön Teöreök agyar.

III.

Ebesvár
Ebet vár
Székely kar
Mást akar
Bajnok sziv
Egynek hiv
Kemény gjer
Hadad njer.
Sies kemény magyar
Mert jeön Teöreök agyar.

Ugy látszik, hogy e lelkesitő s hűségre tüzelő gyönyörü harczidal nem csak hattyudala volt a néhány nap mulva Nagy-Szőlősnél elgázolt fejedelemnek, hanem utosó műve Szőke Ambrusnak is, mert ő, midőn ezt irta, már öreg legény volt, mint a vers alá irt ezen sajátkezü jegyzete bizonyitja: „Öreg Gelenczei Szeőke Ambrus 71 esztendős készitettem m. p.”

Ne szánjuk ezen néhány sort, melyet itt az ismeretlen lantos szent emlékének szentelénk. Azon töredékek, melyek az ő életéből fennmaradtak, nemzeti irodalmunknak valódi gyémántai, s ki kell emelnünk, hogy valódi fényökben ragyoghassanak fel.

Önmaga emelte emlékköve ez a költőnek, kinek se születéshelyét, se sirhantját nem ismerjük; legyen e gyönyörü költemény sirverse a nemzeti méltánylat Pantheonjában.

A ki Gelenczén járva, csak a falunak röviden ismertetém nevezetességeit nézné meg s nem tenne egy felrándulást a patak völgyén, az nagy élvezettől fosztaná magát meg, mertott havasi tájaink legérdekesebbike rejtőzik félénken a hegyek között. A falun felül a nagy köveket hömpölygető, széles medrű Gelencze patak partján egymást érik a fürészmalmok, melyeken Gelenczének nagy fakereskedést üző lakói több százezer deszkát metszenek ki évenkint. Fennebb menve, a táj havasias jelleget ölt. A két viz egyesülésénél, – hol a Nagy- és Kis-Gelencze pataka összefoly – a tusnádi szoros nagyszerü szépségével vetélkedő mérvet ölt, mindenfelől gyönyörü alakzatu sziklaszálak lövellnek ki a fenyvesek sötétjéből, a szilaj patak szép zuhatagokban rohan alá sziklamedrében, egy-egy sziklafokra akasztott fürészmalmot működtetve. Az erdő titkos kebléből füst emelkedik fel, s ha az utas oda közelg, egy kezdetleges zsindely- vagy hordógyárt talál ott, hol Isten szabad ege alatt nagy tüz körül vidoran éneklő szép leányok és daliás termetü férfiak szeldelik és idomitják át a rengeteg fáit. A vizparton egy asztalalku lapos sziklát Báró asztalának hivnak, mert itt ebédelt régen a vár ura, mond a hagyomány.

De miféle vár ura? Az, ki a Nagy vártetőn lakott.

A két viz összefolyása köz czukorsüveg alaku, hozzávetőleg 4000 láb magas, szép sziklaszálakkal ékes hegy tornyosul fel; ezt hivják Nagy-Vártetőnek. Ezen elnevezés azon hitet ébreszté bennem, hogy ott várnak kellett lenni, miért vizsgálódni, kutatni szerető természetem megmászatá velem e hegyet is. Szép sziklagrádicson juték oda fel, mert a Nagy-Gelencze patakra néző hegyél akként alakult, mintha azt emberkéz faragta volna ki e hegytetőre felvezető lépcsőzetnek.

A csekély kiterjedésü fennlapok sok a kincskeresőktől ásott üreg, de várnyom nincsen, hanem alább egy kiszökellő hegynyakon régi sáncznak és gátonynak homályos nyomai látszanak, s kétségtelenül mutatják, hogy itt valami erőd volt, talán azon Aladár vára, ki később a faluban épitett magának kényelmesebb kastélyt, de onnan hagyomány szerint megszalasztatván, ezen behetetlen sziklavárába menekült, és igy ő volt a vár ura, ki lenn a Báró asztalánál ebédelt.

A Nagy Vártetőről gyönyörü kilátás nyilik; egész Kézdiszék látszik innen, a szemben levő bodoki havas és Bálványos várával. Hátul a határszéli Kárpátok amphiteatralis karaja, a Botos, Bonyófeje, Majkán és Zernye*) lánczolata, ezeknek tetején vonul el hazánk határvonala, ott voltak régen a szék. határőrök commandóházai. Hová csak a szem ellát, rengeteg erdőségek boritják a vidéket, a magas ormok alatt medvelakta rengék (mély szakadásos erdőnőtte árok) sötétlenek. E havasok tömkelegében egy társaitól elszakadt vadász a ködben irányt vesztvén, 6 napig vegyegett*), mig végr kimerülten s csaknem éhen halva vergődött be Gelenczére; miért is havast ugy megutálta, hogy odanéző ablakait is mind befalaztatta.

A két viz egyesülésétől jobbra egy más hegyes csúcsot Kis vártetőnek hivnak, itt is a hagyomány szerint vár volt, most azonban annak semmi nyoma. Azonban ideje visszatérnünk az emberlakta vidékre.

Gelenczén alól szűk völgyületben fekszik az igénytelen kis falu Haraj (Gelencze filiája), utolsó katholikus községe a Szentföldnek. Nevét Benkő a Heruloktól származtatja. Az 1567. évi regestrumban Haraly néven 13 kapuval jegyeztetett be.

Harajban sokan egy német lovagok által épitett toronyerődöt keresnek, sőt Benkő is emlitést teszen ezen toronyról (Milkovia I. 104. l.); a néphagyomány is azt tartja, hogy itt régen barátok (szerzetesek) laktak, sőt a Harajon alól kiszökkelő előfokot ma is Barátok-nek hivják; hanem már most bajos lenne azt bebizonyitani, mit Philippi, Akner s mások állitnak, hogy azt a Barczát birt német lovagok épitették, mert a Philippi* által felhozott azon indok, illetőleg okadatolatlan egyoldalu állitás, hogy azt csak német lovagok épithették, mert az ő határvonalukba esett, s a székelyek csak később a lovagok elvonultával telepedtek oda, éppen nem áll, mert először tudjuk, hogy Háromszéknek egy talpalatnyi földje sem tartozott a német lovagok által birt területhez, mert az adománylevélben kijelölt prázmár vagy Tartlau patakán innen nem birtak egy talpalatnyi földet is, Tartlau vize pedig ide 7 mfdnyire van. És nem állhat másodszor azért is, mert a székelyek nem a lovagok elvonulta után települtek e vidékre, hanem ott laktak már nyolcz század óta. Azt azonban korántsem akarom vitatni, hogy Harajban barátok nem laktak, sőt annak bizonyitására a néphagyományt is – melynél más alap itt nincsen –elégségesnek itélem, hanem már most, hogy melyik lovagszerzet tanyázott itt, bajos lenne meghatározni mert tudjuk, hogy a szentföldi lovagrendek mindenikének, ugy a Templariusoknak, mint a johannitáknak voltak Európa minden államaiban s ugy nálunk is rendházai, priorságai stb. A gelenczei egyházközségi jegyzőkönyv azt állitja, hogy Haraj és Barátosban is a Templariusoknak birtoka volt*, s igy feltehető az is, hogy itt nem német lovagrend, hanem Templarius-birtok és torony volt. De hát már hol volt ez a sokat vitatott torony? annak semmi nyoma sehol. A nép azt hiszi, hogy az a mostani templom, mely uj épület, helyén állott, s mivel ott rejtett kincset hiszen, sokan is ásogattak, ott nemcsak, hanem most három éve az egész falu hivatalosan kirendeltetett kincset ásni, s bár a templom környékét mind felforgatták, ott kincset nem, de még falnyomot sem találtak.

A hagyomány azt is állitja, hogy az itt lakott barátok majorja a mostani Imecsfalva helyén lett volna. A major faluvá lételét és a falu néveredetét következő regével köti egybe:

Volt a barátoknak egy Mecs nevü tiszttartója, a barátok pedig erős bevehetetlen erődükből kicsapván, a vidék népét nyomorgatták és zsarolták. A miért a nép boszut forralt a féktelen papi zsarnokság ellen s Mecs gazdát elfogva, magokkal vitték, hogy a gondosan őrzött vár kapuit csellel nyittassák fel; de Mecs gazda menni nem akarván, I Mecs (Ite Mecs) szaakkal nógatták, s annyira megijesztették, hogy a vár kapuit megverve, bekéredzett a kapuőr felismerve a tiszttartó hangját, kaput nyitott s a bőszült nép beruhanván, a barátokat mind felkonczolta, erős – annyi nyomort okozott, annyi bűnt védett – várukat pedig alapjáig lerombolta. Mecs neve e győzelem emlékeül Imecs lett, s a barátok majorját közbenjárásaért jutalmul kapván, az ő utódai által népesitett uj telep Imecsfalva nevet nyert*).

Regének igen szép, azonban az semmi töténeti becscsel, de sőt még vonatkozással sem bir, mert Imecsfalva neve Benkő szerint azon Imecs nevü székely őstől ered, ki legelőbb telelpült e helyre s alapitá családja és fegyvereseivel e falut, és ez annál valószinübb, mivel az Imecs-család ma is megvan e faluban, sőt innen szétágazva, azegész Székelyföldön el van terjedve.

Alább egy másik völgyecskét Kis-Haraj-nak hivnak, itt is rejtett kincset hisz a nép; épületnyom semmi.

Forrás: http://mek.oszk.hu/

Film

 

iSoft template designed by szek-helyek.ro