A településről

Gelence első írásos említése 1539-ből származik Gelencze megnevezéssel.

A négy és fél ezer lakosú havasalji település hosszanti elrendezésű, az Alszeg, Eger, Ladia, Porondszéle, Középszer, Úriszer, Vaserdeje, Varáncsa, Vajnakert, Almáskert, Kőtörő, Rét, Felszeg, Bányaalja, Bagolylik, Szaladár, Piacszer, Fűzek-alja, Újszer, Alsó-cigányszer és Felső-cigányszer falurészekből áll. Közigazgatásilag Gelencéhez tartozik Haraly falu, mely hagyományos kádáripari termékeiről és templomáról vált ismerté.

Gelence lakosságának fő foglalkozása a múltban a földművelés, a fakitermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés volt. A gelencei deszka, zsindely, az épületfa már akkor országszerte kelendő árunak számított. A famegmunkálás ősi mesterségével napjainkban is számos mesterember foglalkozik. Háromszéken zsindelyt nagy tételben csak itt készítenek. Napjainkban az aktív lakosság egy része a kézdivásárhelyi gyárakban dolgozik, és sokan élnek földművelésből, állattenyésztésből. A gelencei lakosok ugyanakkor a szolgáltató iparban is vállalkoznak: a településen több mint 20 korszerű panzió működik.

Gelence azon kevés felső-háromszéki települések közé tartozik, ahol napjainkig fennmaradtak a hagyományos népi mesterségek, szokások. Az ide látogató megtekintheti a famegmunkálás különböző ágait, a lópatkolást, a hámvarrást, részt vehet az egyházi és közösségi ünnepeken és nem utolsó sorban megkóstolhatja a hagyományos székely konyha remekeit.

 Látnivalók, nevezetességek

A falu nevét a felszegi Árpád-kori katolikus templom tette világhírűvé. A 13. században épült országos műemlék templom védőszentje Szent Imre herceg. A középkori templomhajó napjainkig fennmaradt, keleti folytatásban pedig feltárták a félköríves szentély alapfalait. A késő gótikus szentély és szentségtartó fülke 1503-ból származik. 1628-ban támpillérekkel erősítették meg az épületet. 1766-ban nyugati és déli oldalához késő barokk portikuszt illesztettek. A templom hírnevét főleg a templomhajó belső falát díszítő értékes freskóknak köszönheti. Legalább három korszakban készültek ezek a különböző készítés technikájú ábrázolások. Az északi falon két sor kép látható: a Szent László legenda és a Passió jelenetei. A déli falon töredékekben fennmaradt az utolsó ítélet és az alexandriai Szent Katalin legendája.

A templom gazdag faberendezésének sajátossága, hogy több korszak műalkotásaiból tevődik össze, a késő reneszánsztól a késő barokkig. A rangosan kiképzett berendezés a következő műalkotásokból áll: a 103 festett  kazettából álló virágmintás mennyezet, mely mértani és indadíszes ornamentikájával az erdélyi reneszánsz jeles alkotása; a 18. században készült fő és a mellékoltár; a régi karzat, melynek  mellvédképei szenteket ábrázolnak. A templomot az UNESCO is nyilvántartja.

A kicsinek bizonyult középkori templom helyett 1853–1899 között új templomot építettek. A késő klasszicista stílusban épült római katolikus plébánia templom a település központjában található.

Az egyházi építmények sorában még megemlítendő a Varáncsa falurészen található Szent Miklós tiszteletére emelt egykori görög katolikus, napjainkban ortodox kis templom.

A község köztereit műalkotások díszítik: szobrok, kopjafák, emlékművek.

A települést körülölelő havasok idegenforgalmi érdekességei: a Basa Tamás asztala, a gelencei Nagyvár és Kisvár, az obó halom, és nem utolsó sorban a felbecsülhetetlen értékű természeti táj a maga gazdag élővilágával.

Facebook Like Box